2013. október 13., vasárnap

De hát nem is volt áram! (+18)

- Csak ne izgulj! - vigyorgott a húgom.
- Oh, tényleg semmi okom az izgalomra. - forgattam meg szemem. - Elvégre csak 3500 directionernek fogok énekelni a One Direction bevezetéseként. Igazad van. Semmiség.
- Menni fog. Csak elénekelsz egy számot, aztán bemondod, hogy örülsz, hogy itt lehetsz, és hogy jön amire annyira vártok: a One Direction. - mondta gúnyosan a bandanevet, ugyanis egyikünk sincs oda a bandáért, de a menedzserem fogadta el ezt a fellépést. Nekem mindegy volt, csak ne lássam azt az 5 embert. Undorítónak tartom, hogy a jó hangjukkal visszaélnek, és szinte minden lányt egy mosollyal megkapnak. Blahh! Még a nevüket sem tudom... A színpad mögött voltunk, pár perc volt kezdésig.
- Csak ne találkozzak velük, mert tuti nem bírnám ki anélkül hogy bevernék neki.
A húgom nem szólt semmit, csak gyakran pillantott a hátam mögé, így én is megfordultam, hogy megnézzem mit bámul. És igen. Ott állt a One Direction. Fürkészve, értetlenül néztek rám. A göndör kezében egy palackos víz volt (biztos inni akart, de csak tartotta a kinyitott üveget a kezében), a szöszi összefont karral meredt rám. Bevallom nem néztek ki rosszul, de nem volt idöm tovább méregetni öket, mert a zselézett hajú megszólalt.
- A beverni helyett a pontos kifejezés nem a kiverni? - vigyorodott el, mireegforgattam a szemem.
- Csak szeretnéd.
- Nem szeretném. - mondta. - Tudom. - jelentette ki, mire a többiek elnevették magukat.
- Hahah. Humor Harold. - vigyorodta, el.
- Az én vagyok! - tette fel a kezét nevetve a göndör.
- Harold. - mosolyogtam. - Szép, régies név. - bólintottam, mire egy hirtelen mozdulattal telibe fröcskölt a vízével.
- Te hülye! - visítottam. - Fél óra és fellépek. - dühöngtem, és a vizes hajam tanulmányoztam.
- Gyere, az öltözőmben van hajszárító. - mondta a zselézett hajú, és karon ragadva maga után húzott. A fiúk füttyögtek, és tapsoltak. Még a szöszi utánunk is kiáltott, hogy "Ez az! Menjetek szobára!"
- Ne rángass már. - rántottam ki a kezem a szorításából, miközben kinyitotta előttem az öltözője ajtaját.
- Egyébként Zayn vagyok, úgy látom a neveinket se tudod. Pedig én tudom a tied. Nem bírod a képünket, ugye? - kérdezte komolyan, mire megráztam a fejem. - De miért?
- Mert nem. - bólintottam.
- És ezen nem lehet változtatni? -lépett közelebb. Vészesen közel...
- Nem. - mondtam, mire hirtelen megcsókolt. Nem csókoltam vissza.
- Nagyon makacs vagy. - jegyezte meg, odament az ajtóhoz, és kulccsal bezárta azt. Már épp kérdezni akartam, de odajött és száját az enyémre nyomta. Szenvedélyesen visszacsókoltam, mire elmosolyodott. A pólóm aljával játszott, értettem a célzást, de nem engedtem neki.
- Fél óra múlva a színpadon kell lennem. - motyogtam, miközben a nyakamat puszilgatta.
- Megoldjuk. - mondta, és le is vette a pólómat.
Nem időztünk, hanem rögtön levettük egymás nadrágját meg nem szakítva a csókot. Zayn kissé beindult már, és egy mozdulattal eltépte a minifarmerem.
- A stylistom megöl. -motyogtam a csókunkba, mire megrántotta a vállát.
Lelöktem a helységben levő kanapéra, és ráülve csókoltam tovább.
- Na jó, elég! - mondta, és levette a boxerét. Követve a példáját, én is megváltam a bugyimtól. Egy pillanat alatt magára ültetett, de megvárta amíg megszokom a hatalmas méretét. Kis idő után lassan mozogni kezdtem, és lehajoltam megcsókolni. Egyre gyorsabban és erőteljesebben mozogtam, és ő is a csípőmet fogva döfködött.
- (T/N)... -nyögött.
- Én is.... - motyogtam, és nagy nyögések között egyszerre mentünk el. Pár percig a mellkasán pihentem, majd gyorsan felöltözködtünk. Zayn szerzett nekem egy női nadrágot (Háleluja).
- Látod, még a hajad is megszáradt. -kacsintott.
- Ja. - sütöttem le a szemem.
- Hm...és egy pasid is lett. - jegyezte meg, miközben kinyitotta az ajtót, és kezét az enyémre kulcsolta.
- Tényleg? - röhögtem. - Tudod mit? Rendben. Te is gazdagodtál egy barátnővel.
Kézen fogva sétáltunk vissza a többiekhez, akik teljes sötétségben álltak.
- Mit csináltatok? - világított ránk Harold, vagyis Harry a telefonjával.
- Hajat szárítottunk. - rántottam vállat, és ekkor újra világosság lett, a nézőtéren az emberek pedig felsikítottak.
- De hát nem is volt áram. -jegyezte meg, mire Zaynnel egyszerre kezdtünk arról beszélni, hogy milyen érdekes a bioszféra rezervátum. :D <3

Kérjetek vagy küldjetek 18+ vagy sima *KE* sztorikat itt: ilovelouistomlinsonever.vivi@gmail.com vagy holivia@gmail.com vagy itt: oroszvivi99@gmail.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése